A felmondás érdekmúlást feltételez, gyakorlására akkor kerül sor, ha vagy a munkáltatónak vagy a munkavállalónak megszűnt a munkajogviszony fennmaradásához fűződő érdeke.
A munkajogi szabályok a két fél érdekmúlásával kapcsolatos jognyilatkozatát különbözőképpen közelítik meg: ha a munkavállalónak nem áll már érdekében a jogviszony fenntartása, a jogalkotó csak minimális kötelezettségeket rögzít, amelyek ugyanakkor figyelembe veszik a munkáltató munkaerőpótlási érdekét. Ettől eltérően, ha a munkavállaló a határozott idejű munkajogviszonyát kívánja felmondani, a jognyilatkozatnak több feltételnek kell megfelelnie, mivel ekkor a felek kölcsönösen elkötelezték magukat erre az időtartamra egymás felé.
A munkáltató oldalán felmerült érdekmúlás esetén gyakorolt egyoldalú jognyilatkozat szabályozásakor viszont erőteljesebben mutatkozik meg a munkavállaló egzisztenciális védelme: a munkáltató indokolási kötelezettsége, a végkielégítés fizetésének és a felmentési idő biztosításának kötelezettsége, valamint a felmondási tilalmak és korlátozások által.
A Munka Törvénykönyve lehetővé teszi a felmondás jogának gyakorlását a határozott idejű munkaszerződés esetében mind a munkáltató, mind a munkavállaló által, de hangsúlyozni kell, hogy ebben az esetben a munkavállalónak is meg kell indokolnia a felmondását, a munkáltató pedig csak szűk körben meghatározott felmondási okokra hivatkozhat.
A munkáltatónak a felmondás mellett lehetősége van arra is, hogy a határozott idejű munkaszerződést azonnali hatályú felmondással indokolás nélkül megszüntesse, ebben az esetben viszont a hátralevő időre járó, legfeljebb 12 havi távolléti díját a munkavállaló részére meg kell fizetnie.
