A jogképesség a jogtudományban a személynek azt a képességét jelenti, hogy jogok és kötelezettségek alanya lehet.
Ez a jogképesség a halállal szűnik meg, vagyis a halál tényével megszűnik az ember jogalanyisága: jogokat és kötelezettségeket többé nem szerezhet, a halála időpontjában fennálló jogai és kötelezettségei pedig hagyatékaként, mint egész szállnak át öröklés útján a jogutódra.
Ezért a halál tényének és időpontjának megállapítása az öröklési jogviszonyok szempontjából bír kiemelkedő fontossággal.
Az egészségügyről szóló törvény szerint a halál beálltának megállapítása arra az időre tehető, amikor a légzés, a keringés és az agyműködés teljes megszűnése miatt a szervezet visszafordíthatatlan felbomlása megindul. A halál bekövetkezését az arra illetékes orvos halottvizsgálattal állapítja meg és állítja ki a halottvizsgálati bizonyítványt, amely a halál anyakönyvezésének alapjául szolgál.
A jogkövetkezmények a halál tényéhez kapcsolódnak, amelyet anyakönyvi kivonattal, a bíróság halál tényét megállapító vagy holtnak nyilvánító határozatával lehet bizonyítani.
Amennyiben a halál tényének igazolására orvosi halottvizsgálati bizonyítvány nem állítható ki, és ezért a haláleset nem anyakönyvezhető, de a halál ténye, helye és ideje egyértelműen bizonyítható, a halál tényének bírósági megállapítására kerülhet sor (pl. robbanás).
