A munkáltató kártérítési felelőssége duális felelősségként jellemezhető, mivel más-más szabályok vonatkoznak a munkáltatóra és a munkavállalóra.
A munkáltató felelőssége általában szigorúbb, míg a munkavállalóé enyhébb. Ennek az az oka, hogy a munkáltatónak több lehetőség áll rendelkezésére a károk megelőzésére, így az elvárás is nagyobb vele szemben.
A munkáltató kártérítési felelőssége objektív, azaz a vétkességre tekintet nélkül áll fenn, valamint teljeskörű, míg a munkavállaló kártérítési felelőssége vétkességen alapul és korlátozott.
A munkáltató károkozási esetei lehetnek például a egészségkárosodás okozása, a munkaviszony jogellenes megszüntetésével okozott kár, továbbá a munkavégzés jogellenes akadályozásával járó károk.
Főszabály, hogy a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonyával összefüggésben okozott teljes kárát, ennek feltételei: felek között a károkozás időpontjában fennálló munkaviszony; a kár a munkavállalónál keletkezzen; a kár és a munkaviszony között okozati összefüggés álljon fenn; végül pedig felróható legyen a károkozónak.
A munkáltató kimentheti magát a felelősség alól, ha a kár objektíve sem volt megkerülhető vagy megelőzhető. A munkáltató kimentési lehetősége lehet például, ha a kárt ellenőrzési területén kívül eső ok okozta, amely nem volt előre látható és nem volt elvárható a kár elhárítása vagy az azt okozó körülmény elkerülése, illetve ha a kárt kizárólagosan a munkavállaló elháríthatatlan magatartása okozta.
A bizonyítás a munkavállalót terheli, a kimentés következménye pedig, hogy a munkáltató nem lesz köteles kártérítést fizetni.
