A szerződésértelmezés a szerződő felek eredeti akaratának feltárására, a szerződés szövegének helyes megértésére vagy a szerződés érvényesítésére irányulhat.
Elsőként megemlítendő a nyelvtani értelmezés, amely a szavak szokásos, hétköznapi értelmére támaszkodik. A valóságban azonban a legegyszerűbb kifejezések is a legkülönbözőbb hétköznapi jelentésekkel bírhatnak, tehát gyakran nem igazítanak el, ezért szükséges a logikai értelmezés.
A logikai értelmezés a szerződés egészét vizsgálja, beleértve a preambulumot és a függelékeket is, ezen értelmezés gyakran támaszkodik a contrario értelmezésre.
A történeti értelmezés egyfelől a szerződés megszületésének előzményeire, másfelől számításba veszi az adott szerződés megszületésére vezető történeti előzményeket, körülményeket.
Megemlítendő még a gyakorlati értelmezés, amely a feleknek a szerződéskötés óta kialakult gyakorlatát veszi figyelembe, valamint a rendszertani értelmezés is, amely arra vezet, hogy az adott szerződés értelmezésébe más szerződéseket és szokásjogi szabályokat is bevonnak.
Létezik még egy hatodik értelmezési módszer is, a teleologikus, amely nem a szerződő felek akaratából, hanem a szerződés céljából kívánja levezetni a norma tartalmát.
