Az alapjogok alkotmányjogi nézőpontból az ember elidegeníthetetlen, veleszületett jogosultságainak, az ún. emberi jogoknak a jogi kifejeződései.
Az alapjogok érvényesülésének a közhatalom gyakran állja útját jogalkalmazás és jogalkotás útján is: korlátozza azt, beavatkozik a gyakorlásukba, vagy ezek valamelyikét lehetővé teszi.
Az alapjogkorlátozás az állam részéről mindig alkotmányos igazolásra szorul: az alapjog korlátozása csak abban az esetben megengedett, vagyis csak akkor tekinthető alkotmányosnak, ha megfelelően igazolt. Ezen vizsgálatnak a módszertanát nevezzük alapjogi tesztnek.
Az európai alapjogvédelmi gyakorlatban általánosan elterjedt az alkotmánybíróságok és az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatában egyaránt érvényesülő – alapjogi teszt szerint akár jogszabály, akár egyedi közhatalmi döntés csak akkor korlátozhatja valamely alapjog érvényesülését, ha annak van alkotmányosan igazolt, legitim célja, és a korlátozás mértéke arányban áll ezzel a céllal.
Az alapjog-korlátozás arányossági tesztje a magyar alkotmánybírósági gyakorlatnak is szerves részét képezi, ezt az irodalom szükségességi-arányossági tesztnek nevezi. Az Alkotmánybíróság kimondja, hogy az emberek egyes alapvető jogainak korlátozásához legitim cél lehet mások alapvető jogainak védelme, továbbá az állam intézményes alapjogi-biztosítási kötelezettsége, valamint egyes alkotmányos közcélok érvényesítése.
