A kizárás az örökhagyónak végintézkedésben tett nyilatkozata, amelyet indokolni sem kell.
A végintézkedés szabadságából következik ugyanis, hogy az örökhagyó szinte korlátlanul megváltoztathatja a vagyonában beálló öröklésnek a törvényben meghatározott rendjét, és azt, aki törvényes örököse vagy azzá válhat, tetszése szerint – egyoldalú nyilatkozattal – kizárhatja a törvényes öröklésből.
A kizárás azt jelenti, hogy a kizárt személy kiesik az öröklésből. Ha a kiesett törvényes örökös kötelesrészre jogosult, ezt az igényét a kizárás nem érinti.
A kizárás történhet kifejezett nyilatkozattal, vagyis az érintett személy megnevezésével, és lehetséges más személy örökössé nevezésével: ún. mellőzéssel is.
A kifejezett nyilatkozattal történő kizárás relatív hatású kiesési ok: csak a végrendeletben ilyen értelemben megjelölt törvényes örökös(ök)re vonatkozik, de nem terjed ki az ő leszármazóira.
Ha a végrendelet örökösnevezést nem tartalmaz, csak kizárást fogalmaz meg, a hagyaték sorsát a törvényes öröklés szabályai határozzák meg, de a kizárt személy – természetesen – nem lesz törvényes örökös.
A mellőzés (hallgatólagos kizárás) következménye az, hogy a végrendeletben kifejezetten nevezett örökös(ök)nek juttatott vagyon tekintetében az összes többi törvényes örököst (így mindenekelőtt a mellőzött személy leszármazóit) is kizártnak kell tekinteni.
