Az okirat, olyan bizonyítási eszköz, amely a benne foglalt tények, adatok, nyilatkozatok, körülmények, cselekmények valóságát bizonyítja. Megkülönböztetünk közokiratot és magánokiratot, illetve bizonyító ereje alapján, egyszerű vagy teljes bizonyító erővel rendelkező okiratot.
Pp. 325.§ (3) rendelkezése alapján a teljes bizonyító erejű magánokirat az ellenkező bizonyításáig teljes bizonyító erővel bizonyítja, hogy az okirat aláírója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetve elfogadta vagy magára kötelezőnek ismerte el.
Az okirat teljes bizonyító erejének a jogi jelentősége abban rejlik, hogy azt a bíróság nem mérlegeli, hanem vélelmezi az okirat tartalmának valóságát.
Szerződést szóban, írásban, illetve ráutaló magatartással is lehet kötni. Az írásbeli alakhoz kötött szerződéseket okiratba kell foglalni. Bizonyos okiratok, csak ügyvédi ellenjegyzéssel ellátva alkalmasak a célzott joghatás kiváltására. Ilyenek példának okáért az ingatlan ügyekkel kapcsolatos adásvételi-, ajándékozási-, továbbá a tartási- és öröklési szerződés, a házassági vagyonjogi szerződés stb.
Ptk.6:58. § értelmében a szerződés a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozata, amelyből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére.
Ptk.6:59. § (1) szerint a felek szabadon köthetnek szerződést, és szabadon választhatják meg a másik szerződő felet.
