A törvény mindenekelőtt absztrakt formában fogalmazza meg a szerződésszegés lényegét.
Az érvényesen létrejött szerződéseket a tartalmuknak megfelelően kell teljesíteni. A szerződéseket a felek megállapodása, a jogszabály diszpozitív és kógens rendelkezései, valamint a szokások töltik meg tartalommal. Ha bármely tartalmi elem tekintetében a szerződés nem teljesül, azaz a kötelezettség szerződésszerű teljesítése elmarad, szerződésszegés valósul meg.
Szerződésszegést nemcsak a törvényben nevesítve felsorolt esetek valósíthatnak meg, hanem bármilyen magatartás vagy más körülmény, amely azt eredményezi, hogy a szerződés egyáltalán nem vagy nem a tartalma szerint realizálódik.
A szerződésszegés lényegét tekintve objektív tény, bármely kötelezettség szerződésszerű teljesítésének elmaradása. A szerződés nem teljesül, vagyis a szerződésszegés bekövetkezik, ha a fél nem jut hozzá a szerződés tartalma szerinti szolgáltatáshoz, függetlenül attól, hogy ez a kötelezett magatartásán kívül eső tényezők vagy a kötelezett ellenőrzési köréhez tartozó objektív vagy szubjektív körülmények miatt történt. Ilyen értelmezésben jelenik meg a szerződésszegés a bírói ítélkezési gyakorlatban is, amely szerint a szerződés teljesítése nem merül ki abban, hogy a kötelezett a vállalt magatartást kifejti, hanem a jogosulti érdek kielégítését, az elérni kívánt joghatás bekövetkeztét – teljesülését – jelenti.
A szerződésszegés legalapvetőbb jogkövetkezménye, hogy a nem teljesült szolgáltatásért, illetve a szolgáltatás nem teljesült részéért ellenszolgáltatás nem jár. Ez a jogkövetkezmény független attól, hogy a szolgáltatás miért nem realizálódott, azért a kötelezett felelős vagy sem.
