A munkavállaló kártérítési felelőssége

Az Mt. rendelkezései alapján a munkavállaló kártérítési felelőssége kiterjed a megőrzési felelősségre, a leltárhiányért való felelősségre, valamint több munkavállaló együttes felelősségére.

Főszabály szerint a munkavállaló kizárólag abban az esetben felel, ha az általa okozott kár munkaviszonyból származó kötelezettségének a megszegésével történt és nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A két feltétel konjunktív, csupán együttes fennállásuk esetén érvényesíthető a munkavállalóval szemben kárigény.

A kártérítés mértéke nem lehet több, mint 4 havi távolléti díj, kivéve, ha a károkozás szándékos vagy súlyosan gondatlan volt, ekkor a teljes kárt meg kell térítenie a munkavállalónak. Nem kell megtéríteni azt a kárt, amelynek bekövetkezése a károkozás idején nem volt előrelátható, vagy amelyet a munkáltató vétkes magatartása okozott, vagy amely abból származott, hogy a munkáltató kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.

Nők 40 éves kedvezményes nyugdíja

A nők kedvezményes nyugdíjának három alapfeltétele van, amelyek közül mindegyiknek teljesülnie kell:

(1) legalább 40 évi (keresőtevékenységgel és gyermekneveléssel) szerzett jogosultsági idő szerzése, amelyből

(2) alapesetben legalább 32 évi szolgálati időt kell keresőtevékenységgel (munkával) szerezni, végül

(3) azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjat megállapítják az érintett hölgy számára, biztosítással járó jogviszonyban nem állhat (azaz lényegében az ezt a napot megelőző napra meg kell szűnnie a munkavégzésre irányuló összes jogviszonyának). Ha a hölgy egyéni vagy társas vállalkozó, a vállalkozását – és a vállalkozói jogviszonyát – nem kell megszüntetnie, mert a törvény erejénél fogva kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozó lesz a nyugdíjfolyósítás kezdő napjával.

A jogosultság elbírálása tekintetében tudnunk kell, hogy szolgálati időt csak akkor szerzünk, ha TB-biztosítási jogviszonyban álltunk és az e jogviszony révén szerzett keresetünkre, jövedelmünkre vagy ellátásunkra előírt mindenkori nyugdíjjárulékot levonták tőlünk vagy ez alól jogszabály mentességet biztosított.

 

Felmondási idő

A felmondási idő legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődik. A felmondási idő a határozott idejű munkaviszony felmondással történő megszüntetése esetén legfeljebb a határozott idő lejártáig tart.
A felmondási idő harminc nap. A felek legfeljebb hathavi felmondási időben is megállapodhatnak A munkáltató felmondása esetén a felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött
a) három év után öt nappal,
b) öt év után tizenöt nappal,
c) nyolc év után húsz nappal,
d) tíz év után huszonöt nappal,
e) tizenöt év után harminc nappal,
f) tizennyolc év után negyven nappal,
g) húsz év után hatvan nappal
meghosszabbodik.
A munkáltató felmondása esetén köteles a munkavállalót – legalább a felmondási idő felére – a munkavégzés alól felmenteni. A munkavégzés alóli felmentés tartamára a munkavállalót távolléti díj illeti meg, kivéve, ha munkabérre egyébként nem lenne jogosult.

A szabadság kiadásáról röviden

A szabadságkiadási gyakorlatot a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény határozza meg, ettől függetlenül munkáltatónkként eltérő lehet. A munkaadónak csupán a törvény által megszabott minimumokat kötelessége betartani. A szabadságot, a munkavállaló előzetes meghallgatása után a munkáltató adja ki. Főszabály szerint erre az esedékesség évében köteles. Abban az esetben, ha ez nincs kiadva az adott évben, akkor sem veszik el, illetve, ha a meghatározott szabadságból maximum 5 nap átcsúszik a következő évre, akkor azt az esedékesség évében kiadottnak kell tekinteni.

A szabadság napjai közül hét napról a munkavállaló rendelkezhet, a munkáltató előzetes értesítése mellett. A tájékoztatásnak a tervezett szabadság előtt legalább 15 nappal meg kell történnie. A munkavállaló által kért szabadságokat legfeljebb két részletben lehet kiadni.

A munkavállaló számára egy évben 14 egybefüggő napból álló szabadságot is biztosítani kell. Ami úgy is megvalósulhat, hogy 4 pihenőnap esik bele, illetve egy munkaszüneti nap és csak a maradék 9 minősül szabadságnak.

A munkáltatót is terheli az a kötelezettség, hogy 15 nappal előtte egyeztetni kell a munkavállalóval a tervezett szabadságkiadásról.

Az állásidőről

A Munka törvénykönyve alapján a munkáltató köteles a munkaidő alatt foglalkoztatási kötelezettségének eleget tenni. Állásidőnek nevezzük azt az időszakot, amikor a munkáltató a beosztás szerinti munkaidőben nem tud munkát biztosítani munkavállalójának. Sokféle oka lehet az állásidő bekövetkeztének. Ilyen lehet a megrendelések mennyiségének csökkenése, illetve a munkagépek üzemzavara. Azonban ez nem mentesíti a munkaadót kötelezettsége alól.
Főszabály szerint amennyiben ezt nem tudja teljesíteni, a munkavállalót alapbére illeti meg, illetve a bérpótlék is, ha az állásidő olyan időszakra esik, ami pótlékra jogosít.
Elháríthatatlan külső ok esetén a munkáltató nem köteles munkabért fizetni. Ilyennek minősülnek például a természeti katasztrófák, azaz a vis maior.
A munkáltatónak ilyen esetekben nincs lehetősége a munkavállalót fizetés nélküli szabadságra küldeni, hiszen az Mt. erre nem ad lehetőséget.