A fatoring szerződés két fél, a „faktor” és „adós” között végbemenő jogügylet, melynek alapján a faktor köteles az adós részére meghatározott pénzösszeget szolgáltatni, melynek fejében az adós egy harmadik személlyel szemben fennálló követelését a faktorra engedményezi.

Amennyiben a követelés kötelezettje a követelés lejártakor nem teljesít a faktor a követelést visszaengedményezi az adósra, az adós pedig a faktortól kapott összeget a meghatározott mértékű kamattal együtt köteles visszafizetni.

A közvetítői szerződés, a közvetítő és megbízója között létrejövő jogügylet, amelynek keretében a közvetítő, a megbízója és harmadik személy között megvalósuló szerződés megkötésének elősegítésére irányuló tevékenységet folytat, a megbízót pedig díjfizetési kötelezettség terheli.

A közvetítő megbízója nevében az általa közvetített szerződés megkötésére nem jogosult, illetve az annak alapján történő teljesítés elfogadására sem.

A közvetítő a közvetítői szerződés megszűnése után is igényt tarthat az általa közvetített, azonban csak a megbízás megszűnése után megköttetett szerződés alapján járó díjra.

A megbízó a díjat a szerződés megkötésének időpontjában köteles megfizetni.

A szerződésértelmezés a szerződő felek eredeti akaratának feltárására, a szerződés szövegének helyes megértésére vagy a szerződés érvényesítésére irányulhat.

Elsőként megemlítendő a nyelvtani értelmezés, amely a szavak szokásos, hétköznapi értelmére támaszkodik. A valóságban azonban a legegyszerűbb kifejezések is a legkülönbözőbb hétköznapi jelentésekkel bírhatnak, tehát gyakran nem igazítanak el, ezért szükséges a logikai értelmezés.

A logikai értelmezés a szerződés egészét vizsgálja, beleértve a preambulumot és a függelékeket is, ezen értelmezés gyakran támaszkodik a contrario értelmezésre.

A történeti értelmezés egyfelől a szerződés megszületésének előzményeire, másfelől számításba veszi az adott szerződés megszületésére vezető történeti előzményeket, körülményeket.

Megemlítendő még a gyakorlati értelmezés, amely a feleknek a szerződéskötés óta kialakult gyakorlatát veszi figyelembe, valamint a rendszertani értelmezés is, amely arra vezet, hogy az adott szerződés értelmezésébe más szerződéseket és szokásjogi szabályokat is bevonnak.

Létezik még egy hatodik értelmezési módszer is, a teleologikus, amely nem a szerződő felek akaratából, hanem a szerződés céljából kívánja levezetni a norma tartalmát.

Az életjáradéki szerződés egy speciális megoldás az adás-vételre, legtöbbször ingatlan esetén. Ennek megkötése mindkét fél számára előnyös megoldás lehet, azonban a résztvevőknek tisztában kell lennie az ezzel járó kötelezettségekkel. 

Életjáradéki szerződés alapján a járadékadásra kötelezett a járadékszolgáltatásra jogosult javára, annak haláláig, meghatározott pénzösszeg vagy más helyettesíthető dolog időszakonként visszatérő szolgáltatására, a járadékszolgáltatásra jogosult ellenérték teljesítésére köteles.

Az életjáradékot havonta előre kell teljesíteni. A járadékszolgáltatásra jogosult a hat hónapnál régebben lejárt és alapos ok nélkül nem érvényesített járadékot bírósági úton nem követelheti.

A szerződés megkötésénél a felek a jogosult létfenntartásának biztosítása érdekében kötik a szerződést. A kötelezett által vállalt ellátás terjedelmét a jogosult körülményei és szükségletei határozzák meg, közömbös, hogy a jogosult megélhetése egyébként saját jövedelméből biztosított-e.

A gyakorlatban tehát ugyanúgy előfordulhat luxus igények kielégítésére szolgáló, kiemelkedően magas életjáradék kikötése, mint a mindennapi életvitel terheit minimálisan könnyítő kis összegű életjáradékban való megállapodás.