Kérdés: A munkáltatóm kötelező 2 hetes (10 munkanapos) nyári leállást hirdetett. A problémám az, hogy már munkáltató által elfogadott és engedélyezett tervezett szabadságaim vannak, és nem marad elegendő a kihirdetett leállásra. Én javasoltam a munkáltatómnak, hogy bemegyek dolgozni a leállás alatt (más részlegekről is tesznek így), de csak nagyon kevés napra engedélyezték, hogy dolgozzak. Így sem lesz elegendő napom a leállásra. Véleményem szerint nem teheti meg a munkáltató, hogy így kötelezővé teszi a 10 munkanapos leállást számomra is, és a fennmaradó napokra, amire nincs elég szabadságom, nem biztosít munkát. Állásdíj kifizetését szorgalmaznám, ha a munkavégzési javaslatomra nem adtak pozitív választ.
Válasz: Tisztelt Kérdező! A Munka Törvénykönyve (2012. évi I. törvény) szerint a munkavállaló évente legfeljebb 7 munkanap szabadságot vehetki egyoldalúan, a fennmaradó szabadságnapok kiadásához a munkáltató hozzájárulása szükséges. Amennyiben a többi szabadság kivételéhez a munkáltató már hozzájárult, azt egyoldalúan nem vonhatja vissza, csak közös megegyezéssel módosíthatók az adott dátumok. A kötelező nyári leállás tehát kizárólag akkor jogszerű, ha a munkavállaló rendelkezik megfelelő számú szabadságnappal, amelyet a munkáltató a leállás idejére kiadhat.
Amennyiben a munkavállaló már előre engedélyezett szabadságokkal rendelkezik, és nem marad elég napja a leállásra, a munkáltató nem kötelezheti arra, hogy saját költségén maradjon otthon. Ha a munkáltató nem biztosít munkát, és a szabadságkeret nem elegendő, akkor állásidőre vonatkozó díjazás (bér) illeti meg a munkavállalót az Mt. 146. § szerint. Továbbá, ha Ön felajánlotta a munkavégzést, és azt a munkáltató elutasította, akkor az állásidő nem Önnek felróható okból következik be, így annak díjazását nem lehet elvitatni. A javasolt eljárás az, hogy a munkáltatónak írásban jelezze: a szabadságkeret nem elegendő, ezért a fennmaradó napokra vagy biztosítson munkát, vagy fizesse ki az állásidőre járó munkabért.