Kérdés: A férjem 3 hónapja különköltözött a közös lakásunkból. Két kiskorú gyerekünket én gondozom, akikkel az elmúlt egy hónapban teljesen magamra hagyott, nem látogatta őket, nem segített semmiben. Rendkívül agresszívan és zsarnoki módon viselkedik, követeli, hogy csak írásban kommunikáljunk, szóban nem hajlandó, bizonyos helyzetekben csak igennel vagy nemmel válaszolhatok, különben nem kapom meg az előre beígért segítséget tőle, illetve csak olyan témákról szabad vele kommunikálni, amit ő megenged. Például nem hajlandó megbeszélni velem az anyagiakat, hogy mennyi pénzt utal át nekünk. Átutal persze valamennyit, de az összeg havonta változó, nem tudom előre, mennyi lesz. A napokban (miután egy hónapja nem is láttuk) e-mailben jelentkezett, hogy szeretne külön programokat csinálni a gyerekekkel, neki ehhez joga van. Én ezt nem is vitattam. Kérdésem az, hogy érvényesítheti-e ezt a jogát úgy, hogy egyébként nem hajlandó az anyagiakról és semmi más segítségnyújtásról megegyezni velem?
Válasz: Tisztelt Kérdező! Jelen pillanatban, mivel házasok nincs szabályozva sem a kapcsolattartás, sem a tartásdíj. Közös a felügyelet, tehát Ön nem tagadhatja meg tőle a gyermekekkel való találkozást. Meg kell indítani a válást, ahol vagy megállapodnak a szülői felügyeletben, kapcsolattartásban és tartásdíjban, vagy a bíróság rendezi azt egy peres eljárás során.
