Kérdés: Férjemmel, akinek van két vér szerinti lánya, örökbe fogadtunk egy fiút, még a születése előtt, megbeszélve, hogy nem mondjuk meg a születésének körülményeit. Ez 25 évig sikerült is, de az anyósom végrendeletet hagyott, melyben 1/3 rész a fiára 1/3-1/3 részt a két lányunokájára hagyott, kizárva a 3. gyereket. Mi a végrendeletről nem tudtunk, csak a két lány, akik nagy valószínűséggel félrevezették, az akkor már beteg nagymamát, akit én, mintegy 5 évig ápoltam súlyos betegségekkel, demencia, szívbetegség, cukorbetegség. A nap 24 órájában erőn felül, mivel a férjem is 2 láb amputált. Látogatni, csak a kihagyott gyermek látogatta, a másik 2 unoka nem. A végrendelet után kénytelenek voltunk elmondani az igazat a fiúgyermeknek, aki szerencsére teljesen rendben elfogadta a dolgokat és továbbra is csak rá számíthatunk, édesanyának és édesapának tekint minket. Tudunk-e tenni valamit, mert ez jó erkölcsbe is ütközik?
Válasz: Tisztelt Kérdező! Megtámadhatják a végrendeletet, de a leírtak alapján nincsen sok értelme, hacsak nem tudják bizonyítani (!), hogy nem volt belátási képessége birtokában az elhunyt a végrendelet írásakor.
