Kérdés: 2007-ben kötött munkaszerződés alapján “munkavállaló tudomásul veszi hogy az Mt. 188/A szerinti munkavállalónak minősül arra tekintettel, hogy munkaköre a munkáltató működése szempontjából meghatározó jelentőségűnek minősül.” Rendes felmondás esetén ilyen munkavállaló esetében szükséges-e indoklás, vagy automatikusan vezető állású munkavállalónak számít az új Mt. szerint, emiatt nem szükséges az indoklás? A másik kérdésem, hogy felmondás esetén a felmondási időre, végkielégítésre és esetleges szabadságmegváltás idejére járó átlagbért hogyan kell számítani? Pl. rendszeres időközönként járó bónuszkifizetés, ill. egyéb juttatások (cég által a munkavállaló javára kötött élet/egészségbiztosítás díja, esetlegesen az életbiztosításban felhalmozódott megtakarítás) beleszámít-e az átlagbérbe? Illetve az átlagbért milyen időszak alapján kell kiszámítani?
Válasz: Tisztelt Kérdező! A vezető állású munkavállaló státuszról a munkaszerződésben külön rendelkezni kell. Az Mt. szerint a „meghatározó jelentőség” nem automatikusan jelenti, hogy vezető beosztásúnak minősül. Rendes felmondás indokolása mellőzhető. Az átlagkeresetbe a rendszeresen folyósított bónusz, juttatás (pl. biztosítás) is beleszámít, ha pénzben kifejezhető és a munkabér részeként értelmezhető. Az elszámolás alapja jellemzően az utolsó 12 hónap.