A Büntető Törvénykönyv úgy szól, hogy aki mást megöl, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Az emberölés jogi tárgya a más ember életének védelméhez fűződő társadalmi érdek, passzív alanya pedig kizárólag élő természetes személy lehet. Közömbös a kora, életvitele, neme, egészségi állapota, sőt, haldokló ember sérelmére is elkövethető az emberölés.
A büntetőjog a biológiai halál (gyakorlatilag az agyhalál) bekövetkeztéig védi az embert, ezért a klinikai halál állapotában lévő személy passzív alanya lehet az emberölésnek.
Az emberölés elkövetési magatartása mind tevéssel, mind mulasztással megvalósítható; az aktív magatartás fizikai és pszichikai ráhatásban is megnyilvánulhat.
A fizikai ráhatásban megnyilvánuló aktív elkövetési magatartás megvalósítható eszközzel és eszköz nélkül is.
Passzív magatartással akkor valósul meg, ha az elkövetőt nem büntetőjogszabály kötelezte olyan aktív tevékenység kifejtésére, amelynek megtételére az elkövetőnek reális lehetősége volt, és amely megakadályozta volna a halálos eredmény bekövetkeztét.
A speciális jogi kötelezettség alapulhat családjogi, polgári jogi vagy munkajogi szabályon.
Az emberölés eredmény-bűncselekmény, megvalósulásához szükségszerűen fenn kell állnia az élet kioltására alkalmas elkövetési magatartás és a halál, mint eredmény közötti ok-okozati összefüggésnek. Az okozati kapcsolat hiánya kizárja a büntetőjogi felelősségre vonást.
A szándékos emberölés mulasztással való megvalósításakor is fenn kell állnia az okozati összefüggésnek.
A törvény büntetni rendeli az előkészületet is. Kísérleti szakban a felhívó már felbujtásért felel, ha az elkövetőben kialakult az ölési szándék, akkor pszichikai bűnsegélyért. Alanya tettesként bárki lehet, a tettesi cselekmény lehet közvetlen, illetve közvetett.
Az emberölés enyhébb esetei az emberölés előkészülete, a gondatlan emberölés, az erős felindulásból elkövetett emberölés és az újszülött megölése.
