Viktimológia

Viktimológia

Az áldozatok tudományos kutatása az 1940-es évektől indult meg, majd az 1960-as éveket követően vált a viktimológia a kriminológia jelentős területévé.

A viktimológia ,,fordított kriminológia”: míg a kriminológia hagyományosan az elkövetővel, az elkövetővé válás mintázataival, okaival foglalkozik, a viktimológia érdeklődése az áldozattá válás mintázatára és okaira, az áldozatok által elszenvedett kárra és sérelemre irányul.

A viktimológiának több területe és érdeklődési köre van, egyes irányzatok valamennyi áldozattípussal (pl. természeti katasztrófák áldozatai), mások kifejezetten a bűncselekmények áldozataival foglalkoznak. Ez utóbbi tartozik a kriminológiához.

A viktimizáció (áldozattá válás) mintázatának és oksági összefüggéseinek vizsgálata tárta fel például azt, hogy a valóságban többszöröse az áldozatok száma annak, mint amiről a hatóságok tudnak.

Többek között kiderült az is, hogy az áldozattá válás valószínűsége éppúgy egyenlőtlenül oszlik meg egyes társadalmi csoportok és demográfiai mutatók mentén, és éppúgy oksági folyamatok eredménye, mint az elkövetővé válás esélye.

Fontos az az ismeretanyag is, amely az áldozatok védelmére, a viktimizációra adott jogi és nem jogi válaszokra vonatkozik, hiszen ez mutat rá arra, hogy milyen nehézségekkel szembesülnek az áldozatok a bűncselekmény után és a büntetőeljárás során.

Viktimológia

Végszükség

A veszély elhárításának joga mindenkit megillet szükséghelyzetben, valamint gondatlan bűncselekménnyel szemben. A végszükségben cselekvő személy véletlenül keletkezett, vagy más személy által teremtett veszélyt hárít el.

Ha a veszélyt kisebb, enyhébb vagy azonos sérelem okozásával hárítják el, mint amivel az fenyegetett, a cselekmény nem veszélyes a társadalomra, míg ha a megmentett és a feláldozott jogi tárgy vagy a sérelem nagyobb, mint a mentett érték, már csak a büntetendő cselekményt elkövető bűnösségének kizárásáról lehet szó.

Végszükségről csak valamilyen veszélyhelyzetben lehet szó.

Nem büntethető az elkövető, ha ijedtségből vagy menthető felindulásból okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett.

Nem állapítható meg végszükség annak a javára, aki a veszélyt felróhatóan maga idézte elő, továbbá nem állapítható meg végszükség annak a javára sem, akinek a veszély vállalása a foglalkozásánál fogva a kötelessége.

Viktimológia

A járművezetéstől eltiltás

A járművezetéstől azt lehet eltiltani, aki az engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével követi el a bűncselekményt, vagy bűncselekmények elkövetéséhez járművet használ.

A járművezetéstől el kell tiltani azt, aki járművezetés ittas állapotban vagy járművezetés bódult állapotban bűncselekményt követ el.

A járművezetéstől eltiltás meghatározott fajtájú (légi, vasúti, vízi vagy közúti) és kategóriájú járműre is vonatkozhat.

A járművezetéstől eltiltás határozott ideig tart, vagy végleges hatályú.

A járművezetéstől eltiltás tartamába be kell számítani azt az időt, amelynek tartamára az elkövető vezetői engedélyét – a járművezetéstől eltiltásra ítélését megelőzően – a bűncselekménnyel összefüggésben a helyszínen elvették, vagy azt a hatóságnál leadta.

A határozott ideig tartó eltiltás legrövidebb tartama egy hónap, leghosszabb tartama tíz év.

A járművezetéstől eltiltás tartama az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésével kezdődik.

Végleges hatállyal az tiltható el, aki a járművezetésre alkalmatlan. A végleges hatályú eltiltás alól a bíróság az eltiltottat kérelemre mentesítheti, ha az eltiltás óta tíz év eltelt, és az eltiltott a járművezetésre alkalmassá vált.

Viktimológia

Az ittas vagy bódult állapotban elkövetett bűncselekményért való felelősség

Az ittasság és a bűnelkövetés között szoros korreláció figyelhető meg, hiszen meglehetősen gyakori, hogy ittas állapotban történik bizonyos bűncselekmények elkövetése.

A törvény felelősségi vélelmet állít fel, bűncselekménynek minősíti és büntetni rendeli az önhibából eredő ittas vagy bódult állapotban elkövetett cselekményt.

Ilyen esetben az önhibából eredő ittas vagy bódult állapotba kerülő és ebben az állapotban bűncselekmény tényállását megvalósító cselekmény elkövetőjét olyannak kell tekinteni, mint azt, akinek beszámítási képessége van. Ezáltal áttöri a törvény a bűnösségen alapuló felelősség elvét, pontosabban a bűnösséget nem a cselekmény elkövetésekor követeli meg, hanem az azt megelőző lerészegülésre, az önhibára vonatkoztatja.

Fontos azonban megjegyezni, hogy amennyiben nem önhibából ered a bódult vagy ittas állapot, úgy büntethetőséget kizáró körülményként kell figyelembe venni.
Az önhibán kívüli ittasság esetén kívül még van egy eset, amikor az ittasság a büntetőjogi felelősség kizárásához vagy korlátozásához vezet, ugyanis a büntetőjog megkülönbözteti az ittasságot és a kóros (patológiás) részegséget.

Patológiás részegség esetén az elkövető nem büntethető, mivel a cselekményét jogilag az elmeműködés kóros állapotában követte el.

Viktimológia

Pénzbüntetés

A pénzbüntetés, mint büntetőjogi szankció olyan vagyoni hátrányt tartalmazó és a bíróság által megállapított összegű pénzbeli kötelezettség, amelyet a bűncselekmény miatt elítélt az államnak tartozik megfizetni.

Széleskörű alkalmazásának egyik előnye, hogy – szemben a szabadságvesztés büntetéssel – az elkövetőt nem ragadja ki a családi, társadalmi, munkahelyi környezetéből.
A pénzbüntetés alkalmazásának másik előnye a gazdasági vetülete, egyrészt az elkövető nem esik ki a munkából, másrészt az állam számára bevételi forrást jelent. További előnye, hogy jól egyéniesíthető.

A megfelelő egyéniesítést szolgálja az a megoldás, hogy a bíróság a pénzbüntetést két mozzanatban szabja ki.

A bíróság először a bűncselekmény súlyának megfelelően határozza meg a napi tételeket, azaz a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyessége, a bűnösség foka és az egyéb enyhítő és súlyosító körülmények a napi tételek számát befolyásolják.
A napi tétel összegének meghatározásánál jutnak jelentőséghez az elkövető személyi, vagyoni, jövedelmi viszonyai.
Az elkövető megfelelő jövedelme vagy vagyona nem előfeltétele a pénzbüntetés kiszabásának, azaz ez a büntetés nem kizárt igazolható jövedelemmel, vagyonnal nem rendelkező elkövető esetében sem.
A megfelelő jövedelem, vagyon hiányában a napi tétel összege az elkövető helyzetének megfelelően, a reális kereset alapul vételével állapítható meg.

Viktimológia

Szabadságvesztés

A szabadságvesztés a legáltalánosabb büntetési nem, szükségességét indokolja, hogy a legerőteljesebb visszatartó hatású büntetés.

A szabadságvesztésnek a büntetési célok elérésére való alkalmasságát biztosítja e büntetési nem törvényi szabályozásának, kiszabásának és végrehajtásának a megfelelő differenciálása.
Ez a differenciálás többek között abban nyilvánul meg, hogy a szabadságvesztés különböző tartamban, eltérő végrehajtási fokozatokban, különböző módon és végrehajtási rendben alkalmazható.

A törvény alapján a szabadságvesztés határozott tartamú vagy pedig életfogytig tart.

Az életfogytig tartó szabadságvesztés határozatlan tartamú, határozatlansági mozzanata, hogy e büntetés az elítélt élete végéig is tarthat, ennek időpontja pedig előre nem meghatározható.

A törvény három végrehajtási fokozatot különböztet meg, a fogházat, a börtönt és a fegyházat.

A három végrehajtási fokozatot indokolja, hogy az elítéltek döntő többsége is három alapvető csoportba illeszkedik: a többszörös visszaesők és a súlyos bűncselekményt elkövetők, a korábban már büntetett (többnyire visszaeső) elkövetők, és a gondatlan bűncselekmény miatt, valamint szándékos bűncselekmény miatt rövidebb tartamú szabadságvesztésre ítéltek.
Ezen kívül a háromnál több fokozat megállapítása a szabályozást bonyolulttá tenné, és az egyes fokozatok között már nem lehetne érdemi különbséget tenni.

A büntetés-végrehajtási fokozatot a bíróság az ítéletben határozza meg a törvényi feltételek és keretek alapján.