Az áldozatok tudományos kutatása az 1940-es évektől indult meg, majd az 1960-as éveket követően vált a viktimológia a kriminológia jelentős területévé.

A viktimológia egy tudományág, mely az áldozattá válás folyamatát vizsgálja, az áldozat áll a középpontban.

A viktimológia ,,fordított kriminológia”: míg a kriminológia hagyományosan az elkövetővel, az elkövetővé válás mintázataival, okaival foglalkozik, a viktimológia érdeklődése az áldozattá válás mintázatára és okaira, az áldozatok által elszenvedett kárra és sérelemre irányul.

A viktimológiának több területe és érdeklődési köre van, egyes irányzatok valamennyi áldozattípussal (pl. természeti katasztrófák áldozatai), mások kifejezetten a bűncselekmények áldozataival foglalkoznak. Ez utóbbi tartozik a kriminológiához.

A viktimizáció (áldozattá válás) mintázatának és oksági összefüggéseinek vizsgálata tárta fel például azt, hogy a valóságban többszöröse az áldozatok száma annak, mint amiről a hatóságok tudnak.

Többek között kiderült az is, hogy az áldozattá válás valószínűsége éppúgy egyenlőtlenül oszlik meg egyes társadalmi csoportok és demográfiai mutatók mentén, és éppúgy oksági folyamatok eredménye, mint az elkövetővé válás esélye.

Fontos az az ismeretanyag is, amely az áldozatok védelmére, a viktimizációra adott jogi és nem jogi válaszokra vonatkozik, hiszen ez mutat rá arra, hogy milyen nehézségekkel szembesülnek az áldozatok a bűncselekmény után és a büntetőeljárás során.

​

Az ittasság és a bűnelkövetés között szoros korreláció figyelhető meg, hiszen meglehetősen gyakori, hogy ittas állapotban történik bizonyos bűncselekmények elkövetése.

Az ittas állapotban történő bűnelkövetés az esetek döntő hányadában súlyosbító körülmény.

A törvény felelősségi vélelmet állít fel, bűncselekménynek minősíti és büntetni rendeli az önhibából eredő ittas vagy bódult állapotban elkövetett cselekményt.

Ilyen esetben az önhibából eredő ittas vagy bódult állapotba kerülő és ebben az állapotban bűncselekmény tényállását megvalósító cselekmény elkövetőjét olyannak kell tekinteni, mint azt, akinek beszámítási képessége van. Ezáltal áttöri a törvény a bűnösségen alapuló felelősség elvét, pontosabban a bűnösséget nem a cselekmény elkövetésekor követeli meg, hanem az azt megelőző lerészegülésre, az önhibára vonatkoztatja.

Fontos azonban megjegyezni, hogy amennyiben nem önhibából ered a bódult vagy ittas állapot, úgy büntethetőséget kizáró körülményként kell figyelembe venni.
Az önhibán kívüli ittasság esetén kívül még van egy eset, amikor az ittasság a büntetőjogi felelősség kizárásához vagy korlátozásához vezet, ugyanis a büntetőjog megkülönbözteti az ittasságot és a kóros (patológiás) részegséget.

Patológiás részegség esetén az elkövető nem büntethető, mivel a cselekményét jogilag az elmeműködés kóros állapotában követte el.

A veszély elhárításának joga mindenkit megillet szükséghelyzetben, valamint gondatlan bűncselekménnyel szemben. A végszükségben cselekvő személy véletlenül keletkezett, vagy más személy által teremtett veszélyt hárít el.

Végszükségről csak valamilyen veszélyhelyzetben lehet szó.

Ha a veszélyt kisebb, enyhébb vagy azonos sérelem okozásával hárítják el, mint amivel az fenyegetett, a cselekmény nem veszélyes a társadalomra, míg ha a megmentett és a feláldozott jogi tárgy vagy a sérelem nagyobb, mint a mentett érték, már csak a büntetendő cselekményt elkövető bűnösségének kizárásáról lehet szó.

Nem büntethető az elkövető, ha ijedtségből vagy menthető felindulásból okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett.

Nem állapítható meg végszükség annak a javára, aki a veszélyt felróhatóan maga idézte elő, továbbá nem állapítható meg végszükség annak a javára sem, akinek a veszély vállalása a foglalkozásánál fogva a kötelessége.

A bíróság a vétség, valamint a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett miatt a büntetés kiszabását próbaidőre elhalaszthatja, ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja intézkedés alkalmazásával is elérhető.

Nem bocsátható próbára a visszaeső, továbbá aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, valamint aki a szándékos bűncselekményt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése előtt követte el, vagy aki a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt követte el.

A próbaidő tartama egy évtől három évig terjedhet, a tartamot években, vagy években és hónapokban kell meghatározni.

A próbára bocsátott pártfogó felügyelet alá helyezhető. Ha a próbára bocsátott a pártfogó felügyelet magatartási szabályait megszegi, a próbaidő egy alkalommal, legfeljebb egy évvel meghosszabbítható.

A próbára bocsátást meg kell szüntetni, és büntetést kell kiszabni például abban az esetben, ha próbára bocsátottat a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt elítélik.

A bíróság a perben szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint minden bizonyítékot, amely a tényállás megállapítására alkalmas.

Törvény eltérő rendelkezése hiányában a perben jelentős tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valósnak fogadja el, továbbá a bizonyítás elmaradásának vagy sikertelenségének a következményeit is ez a fél viseli.

A bizonyítás módját tekintve beszélhetünk okirati bizonyításról, szakértői bizonyításról, tanúbizonyításról, valamint szemle útján történő bizonyításról.

Bizonyítási eszközként különösen tanú, szakértő, okirat, képfelvétel, hangfelvétel, kép- és hangfelvétel, valamint egyéb tárgyi bizonyítási eszköz vehető igénybe.

Nem használható fel a bizonyítási eszköz, ha azt törvény kizárja, vagy feltételhez köti, kivéve, ha a feltétel fennállása megállapítható.

Meghatározott esetekben csak a jogosult indítványára indítható meg vagy folytatható a büntetőeljárás.
Magánindítványra üldözendő különösen a becsületsértés, a könnyű testi sértés, a rágalmazás, a kegyeletsértés, a szexuális kényszerítés és egyéb más bűncselekmények.

Magánindítványnak kell tekinteni a magánindítvány előterjesztésére jogosult feljelentését és bármely olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja.

A magánindítvány előterjesztésére nyitva álló határidő attól a naptól számított egy hónap, amelyen a magánindítványra jogosult a bűncselekményről tudomást szerzett.

Ha a nyomozás megindítását követően derül ki, hogy a cselekmény magánindítványra üldözendő, a magánindítvány előterjesztésére jogosult nyilatkozatát be kell szerezni. Ebben az esetben magánindítvány előterjesztésére nyitva álló határidőt attól a naptól kell számítani, amelyen a magánindítványra jogosult a felhívásról tudomást szerzett.

Az elhunyt sértett hozzátartozója a még nyitva álló határidő alatt terjesztheti elő a magánindítványt.

A magánindítvány előterjesztésére nyitva álló határidő elmulasztása miatt igazolásnak akkor van helye, ha a bűncselekmény közvádra üldözendő.