Az áldozatok tudományos kutatása az 1940-es évektől indult meg, majd az 1960-as éveket követően vált a viktimológia a kriminológia jelentős területévé.
A viktimológia egy tudományág, mely az áldozattá válás folyamatát vizsgálja, az áldozat áll a középpontban.
A viktimológia ,,fordított kriminológia”: míg a kriminológia hagyományosan az elkövetővel, az elkövetővé válás mintázataival, okaival foglalkozik, a viktimológia érdeklődése az áldozattá válás mintázatára és okaira, az áldozatok által elszenvedett kárra és sérelemre irányul.
A viktimológiának több területe és érdeklődési köre van, egyes irányzatok valamennyi áldozattípussal (pl. természeti katasztrófák áldozatai), mások kifejezetten a bűncselekmények áldozataival foglalkoznak. Ez utóbbi tartozik a kriminológiához.
A viktimizáció (áldozattá válás) mintázatának és oksági összefüggéseinek vizsgálata tárta fel például azt, hogy a valóságban többszöröse az áldozatok száma annak, mint amiről a hatóságok tudnak.
Többek között kiderült az is, hogy az áldozattá válás valószínűsége éppúgy egyenlőtlenül oszlik meg egyes társadalmi csoportok és demográfiai mutatók mentén, és éppúgy oksági folyamatok eredménye, mint az elkövetővé válás esélye.
Fontos az az ismeretanyag is, amely az áldozatok védelmére, a viktimizációra adott jogi és nem jogi válaszokra vonatkozik, hiszen ez mutat rá arra, hogy milyen nehézségekkel szembesülnek az áldozatok a bűncselekmény után és a büntetőeljárás során.
