A pénzbüntetés, mint büntetőjogi szankció olyan vagyoni hátrányt tartalmazó és a bíróság által megállapított összegű pénzbeli kötelezettség, amelyet a bűncselekmény miatt elítélt az államnak tartozik megfizetni.
Széleskörű alkalmazásának egyik előnye, hogy – szemben a szabadságvesztés büntetéssel – az elkövetőt nem ragadja ki a családi, társadalmi, munkahelyi környezetéből.
A pénzbüntetés alkalmazásának másik előnye a gazdasági vetülete, egyrészt az elkövető nem esik ki a munkából, másrészt az állam számára bevételi forrást jelent. További előnye, hogy jól egyéniesíthető.
A megfelelő egyéniesítést szolgálja az a megoldás, hogy a bíróság a pénzbüntetést két mozzanatban szabja ki.
A bíróság először a bűncselekmény súlyának megfelelően határozza meg a napi tételeket, azaz a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyessége, a bűnösség foka és az egyéb enyhítő és súlyosító körülmények a napi tételek számát befolyásolják.
A napi tétel összegének meghatározásánál jutnak jelentőséghez az elkövető személyi, vagyoni, jövedelmi viszonyai.
Az elkövető megfelelő jövedelme vagy vagyona nem előfeltétele a pénzbüntetés kiszabásának, azaz ez a büntetés nem kizárt igazolható jövedelemmel, vagyonnal nem rendelkező elkövető esetében sem.
A megfelelő jövedelem, vagyon hiányában a napi tétel összege az elkövető helyzetének megfelelően, a reális kereset alapul vételével állapítható meg.
