A terhelt az, akivel szemben büntetőeljárást folytatnak.
A terhelt a nyomozás során gyanúsított, a vádemelés után vádlott, a büntetés, a megrovás, a próbára bocsátás, a jóvátételi munka vagy a javítóintézeti nevelés jogerős ügydöntő határozattal történő kiszabása, illetve alkalmazása után elítélt.
A terhelt vallomása kiemelt jelentőségű egy büntetőeljárás során, hiszen olyan információkkal szolgál, amely alapján megállapítást nyerhet, hogy a terhelt követte-e el a terhére rótt bűncselekményt vagy sem.
A terheltet kihallgatása előtt figyelmeztetni kell a jogaira és kötelezettségeire, köztük arról is, hogy a vallomástételt megtagadhatja, valamint nem kötelezhető arra, hogy önmagára terhelő vallomást tegyen.
A terhelt kihallgatása két fő részre oszlik: nyilatkoznia, kell a személyes adatairól, valamint a terhére rótt cselekményt kell előadnia, amennyiben nem tagadja meg a vallomástételt.
Amennyiben a terhelt vallomást tesz, lehetősége van, hogy összefüggően, megszakítás nélkül elmondja a történteket, ezt követően a kihallgatást végző kérdéseket tesz fel.
A terhelt jogosult arra, hogy védelmének ellátására védőügyvédet hatalmazzon meg vagy védő kirendelését indítványozza.
