Az olyan természetes személyek alapjogi jogalanyiságának megítélése, akik közhatalmat is gyakorolnak (pl. rendőr, bíró), esethez kötött vizsgálatot tesz szükségessé.
Alapjogi jogképességük ugyanis szituatív: az, hogy a közhatalomgyakorló természetes személyek mennyiben élvezhetik az alapjogok védelmét, attól függ, hogy helyzetük, magatartásuk, amelynek alapjogi védelmét igénylik, emberi mivoltukhoz vagy közhatalom-gyakorlásukhoz kötődik-e.
Mivel az alapjogok funkciója a közhatalmi cselekvés korlátok közé szorítása, a közhatalom gyakorlása nem részesülhet alapjogi védelemben, e minőségével kapcsolatban a közhatalom képviselője sem hivatkozhat alapjogokra.
A közhatalmat gyakorló, a közhatalom képviseletében eljáró természetes személyeket ebben a minőségükben alapjogok nem illetik meg, közhatalom-gyakorlásukkal kapcsolatban alapjogi védelmet nem kaphatnak. Míg ugyanezek a természetes személyek magánemberként másokhoz hasonlóan alanyai az alapjogoknak.
Olyan közhatalomgyakorló természetes személyek esetében, akik egyúttal politikai közszereplők is (pl. polgármester), ugyanakkor tekintetbe kell venni, hogy más magánszemélyekhez képest bizonyos alapjogaik nagyobb korlátozást kötelesek elviselni.