Az olyan természetes személyek alapjogi jogalanyiságának megítélése, akik közhatalmat is gyakorolnak (pl. rendőr, bíró), esethez kötött vizsgálatot tesz szükségessé.

Alapjogi jogképességük ugyanis szituatív: az, hogy a közhatalomgyakorló természetes személyek mennyiben élvezhetik az alapjogok védelmét, attól függ, hogy helyzetük, magatartásuk, amelynek alapjogi védelmét igénylik, emberi mivoltukhoz vagy közhatalom-gyakorlásukhoz kötődik-e.

Mivel az alapjogok funkciója a közhatalmi cselekvés korlátok közé szorítása, a közhatalom gyakorlása nem részesülhet alapjogi védelemben, e minőségével kapcsolatban a közhatalom képviselője sem hivatkozhat alapjogokra.

A közhatalmat gyakorló, a közhatalom képviseletében eljáró természetes személyeket ebben a minőségükben alapjogok nem illetik meg, közhatalom-gyakorlásukkal kapcsolatban alapjogi védelmet nem kaphatnak. Míg ugyanezek a természetes személyek magánemberként másokhoz hasonlóan alanyai az alapjogoknak.

Olyan közhatalomgyakorló természetes személyek esetében, akik egyúttal politikai közszereplők is (pl. polgármester), ugyanakkor tekintetbe kell venni, hogy más magánszemélyekhez képest bizonyos alapjogaik nagyobb korlátozást kötelesek elviselni.

A nemzetközi humanitárius jogot akkor kell alkalmazni, ha államok között, bármilyen oknál fogva fegyveres összeütközés tör ki.

A nemzetközi humanitárius jog az egyes személyeket megillető védelem mértékének megállapításához két fő személyi kategóriát határoz meg.

Az egyik az úgynevezett kombattánsok – a magyar terminológiában harcolók – köre. Ők jogosultak a nemzetközi jog alapján az ellenségeskedésben való közvetlen részvételre, a nemzeti belső jogrendszerek alapján pedig erre általában kötelesek is.

Elsősorban a nemzetközi jog szabályai határozzák meg, hogy kik tartoznak e személyi kategóriába, ide sorolhatók példának okán az állam katonái.

Vannak olyan személyek is, akik részt vesznek ugyan az ellenségeskedésekben, de esetükben maga a humanitárius jog zárja ki a kombattáns státuszt. Ilyenek a kémek és a zsoldosok, akiknek tevékenységét az államok nem ismerik el legitim harctéri cselekményekként.

A kombattáns elfogása esetén hadifogoly-státusra jogosult. Ez azzal jár, hogy kizárja a jogszerű harctéri cselekményért való büntethetőséget, másrészt pedig korlátok közé szorítja a fogva tartást is.

A jogviták végleges eldöntése a bíróság feladata. Azonban a vitában álló feleknek nem feltétlenül kell a bíróság ítéletére bízniuk magukat. Lehetőségük van arra, hogy a perben bíróság előtt megegyezzenek.

A bíróság a per bármely szakaszában megkísérelheti, hogy a felek a jogvitát vagy a vitás kérdések egy részét egyezséggel rendezzék.

A bíróság – ha annak sikerére esély mutatkozik, különösen, ha a felek bármelyike kéri – tájékoztatja a feleket a közvetítői eljárás lényegéről, igénybevételének lehetőségéről, feltételeiről és ezzel összefüggésben a szünetelés szabályairól.
Ha a felek a közvetítői eljárás során megállapodást kötnek, azt a szünetelés időtartamán belül a bírósághoz egyezségként történő jóváhagyás végett benyújthatják.

Ha az egyezség megfelel a jogszabályoknak, a bíróság azt végzéssel jóváhagyja, ellenkező esetben a jóváhagyást megtagadja, és az eljárást folytatja.

Az egyezséget jóváhagyó vagy azt megtagadó végzés ellen külön fellebbezésnek van helye. A jóváhagyó végzés elleni fellebbezésnek az egyezség végrehajtására, a megtagadó végzés elleni fellebbezésnek pedig az eljárás folytatására nincs halasztó hatálya.

A bíróság által jóváhagyott egyezségnek ugyanaz a hatálya, mint az ítéletnek.

A sérelemdíj egy olyan jogintézmény, amely a személyiségi jogok hatékonyabb védelmét szolgálja.

Akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért.

A sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire – különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára – a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges.

A sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire – különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására – tekintettel, egy összegben határozza meg.

A pénzben kifejezett összeg jellegét tekintve kárpótlás, elégtétel az elszenvedett nem vagyoni hátrányért. Ehhez képest mértékét nem az elvesztett vagyon, hanem a jogsértés súlya, ismétlődő jellege, a felróhatóság mértéke, a jogsértés hatása határozza meg.

A humanitárius intervenció a legáltalánosabb értelemben azt jelenti, hogy egy vagy több állam, illetve nemzetközi szervezet egy másik állam területén annak beleegyezése nélkül fegyveres erőszakot alkalmaz egy ott élő közösség tagjai életnek vagy alapvető emberi jogainak védelmére.

A beavatkozó azért alkalmaz ilyen esetekben erőszakot, mert az érintett állam nem képes vagy nem akar védelmet nyújtani a fenyegetett közösségnek.

Az ENSZ Alapokmányának elfogadása óta azonban többször felmerült a kérdés, hogy az emberi életek vagy az alapvető emberi jogok védelme megelőzi-e az általános erőszaktilalmat.
A vita mai napig nem dőlt el, azonban a többségi álláspont szerint az erőszak kógens tilalma akkor sem szeghető meg, ha egy országban nagyszámú ember élete kerül veszélybe.

Az ENSZ fennállásának 60. évfordulóján tartott ünnepi csúcstalálkozó záródokumentuma megállapította, hogy az ENSZ által képviselt nemzetközi közösségnek úgynevezett védelmi felelőssége van, békés eszközökkel kell törekednie a konfliktusos helyzetek megoldására. Amennyiben ezek az eszközök elégtelennek bizonyulnának, úgy a Biztonsági Tanácsnak esetről-esetre kell döntenie a fegyveres beavatkozásról.

Jelenleg csak az ENSZ Biztonsági Tanácsa által engedélyezett humanitárius intervenció tekinthető jogszerűnek.

A zártörés az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények egyike. Kizárólag szándékosan elkövethető bűncselekmény.

Az elkövető tudatának ki kell terjednie arra, hogy a cselekmény tárgyát lefoglalták, zár alá vették, az információs rendszerben tárolt adatok megőrzésére, kötelezésről rendelkeztek, illetőleg a büntetőeljárás során adat hozzáférhetetlenné tételéről döntött a hatóság. Tehát az elkövetőnek az elkövetési tárgy eljárás alá vont jellegével kell tisztában lennie.

Az elkövetés tárgya a hatóság által lefoglalt dolog.

Az elkövetési magatartás a hatósági eljárás során elrendelt lefoglalásnál, zárlatnál vagy zár alá vételnél alkalmazott pecsét eltávolítása vagy megsértése. A pecsét alapvetően igazolja a zár alá vétel megtörténtét.

A pecsét eltávolítása a zár alá vétel külső jelének megnyilvánulását szünteti meg, megsértése pedig azt jelenti, hogy nincs biztosítva a hatósági intézkedés, azaz a lefoglalt dolgok hozzáférhetetlensége.