Az alapítvány olyan jogi személy, melyet alapítója hoz létre a létesítő okiratban foglaltak szerint, az abban megfogalmazott tartós cél megvalósítása céljából.

Tevékenységi köre korlátozott, nem alapítható gazdasági tevékenység folytatására, azonban az alapítványi cél megvalósításával közvetlenül összefüggő gazdasági tevékenység végzésére jogosult.

Alapítvány nem csatlakozhat másik alapítványhoz és nem lehet más jogalany korlátlanul felelős tagja.

Lehetőség van arra is, hogy több személy együttesen hozzon létre alapítványt, ebben az esetben az alapítói jogokat az alapítók együttesen gyakorolják.

Az olyan természetes személyek alapjogi jogalanyiságának megítélése, akik közhatalmat is gyakorolnak (pl. rendőr, bíró), esethez kötött vizsgálatot tesz szükségessé.

Alapjogi jogképességük ugyanis szituatív: az, hogy a közhatalomgyakorló természetes személyek mennyiben élvezhetik az alapjogok védelmét, attól függ, hogy helyzetük, magatartásuk, amelynek alapjogi védelmét igénylik, emberi mivoltukhoz vagy közhatalom-gyakorlásukhoz kötődik-e.

Mivel az alapjogok funkciója a közhatalmi cselekvés korlátok közé szorítása, a közhatalom gyakorlása nem részesülhet alapjogi védelemben, e minőségével kapcsolatban a közhatalom képviselője sem hivatkozhat alapjogokra.

A közhatalmat gyakorló, a közhatalom képviseletében eljáró természetes személyeket ebben a minőségükben alapjogok nem illetik meg, közhatalom-gyakorlásukkal kapcsolatban alapjogi védelmet nem kaphatnak. Míg ugyanezek a természetes személyek magánemberként másokhoz hasonlóan alanyai az alapjogoknak.

Olyan közhatalomgyakorló természetes személyek esetében, akik egyúttal politikai közszereplők is (pl. polgármester), ugyanakkor tekintetbe kell venni, hogy más magánszemélyekhez képest bizonyos alapjogaik nagyobb korlátozást kötelesek elviselni.

A nemzetközi humanitárius jogot akkor kell alkalmazni, ha államok között, bármilyen oknál fogva fegyveres összeütközés tör ki.

A nemzetközi humanitárius jog az egyes személyeket megillető védelem mértékének megállapításához két fő személyi kategóriát határoz meg.

Az egyik az úgynevezett kombattánsok – a magyar terminológiában harcolók – köre. Ők jogosultak a nemzetközi jog alapján az ellenségeskedésben való közvetlen részvételre, a nemzeti belső jogrendszerek alapján pedig erre általában kötelesek is.

Elsősorban a nemzetközi jog szabályai határozzák meg, hogy kik tartoznak e személyi kategóriába, ide sorolhatók példának okán az állam katonái.

Vannak olyan személyek is, akik részt vesznek ugyan az ellenségeskedésekben, de esetükben maga a humanitárius jog zárja ki a kombattáns státuszt. Ilyenek a kémek és a zsoldosok, akiknek tevékenységét az államok nem ismerik el legitim harctéri cselekményekként.

A kombattáns elfogása esetén hadifogoly-státusra jogosult. Ez azzal jár, hogy kizárja a jogszerű harctéri cselekményért való büntethetőséget, másrészt pedig korlátok közé szorítja a fogva tartást is.