Abban az esetben, ha valaki (feltehetően) más tulajdonában álló, elveszett dolgot talál és azt birtokba veszi, megszerzi annak tulajdonjogát feltéve, hogy:
a) megtett mindent annak érdekében, hogy a dolgot a tulajdonos visszakaphassa, és
b) a dolog tulajdonosa vagy az átvételre jogosult más személy a találástól számított 1 éven belül, (élő állat esetén 3 hónapon belül) a dologért nem jelentkezik.

Ha a dolgot többen találják meg, akkor a találótársakat a találó jogai együttesen, egymás között egyenlő arányban illetik meg és kötelességei egyetemlegesen terhelik.

Találó kötelezettségei:
Köteles a talált dolgot a találástól számított 8 napon belül a dolog elvesztőjének, tulajdonosának, a dolog átvételre jogosult más személynek vagy a találás helye szerint illetékes jegyzőnek átadni.

Kincstalálás:
Ha valaki olyan értékes dolgot talált, amelyet ismeretlen személyek elrejtettek, vagy amelynek tulajdonjoga egyébként feledésbe ment, köteles azt az államnak felajánlani.

Ha az állam a dologra nem tart igényt, akkor annak tulajdonát a találó szerzi meg. Ha az állam a dologra igényt tart, akkor a találó a dolog értékéhez mérten megfelelő díjra jogosult.

Abban az esetben, ha a talált dolog a védett kulturális javak körébe tartozik, akkor annak tulajdonjoga az államot illeti meg.

A holtnak nyilvánítás szabályaira, anyagi jogi feltételeire a Ptk. tér ki. A holtnak nyilvánítás tulajdonképpen egy megdönthető vélelem, amely a halál bekövetkeztétől áll be.

A holtnak nyilvánítás jogintézménye a túlzottan hosszú ideig fennálló bizonytalan állapot megszűnését segíti elő, annak minél előbbi rendezése érdekében.

Elsősorban a legfontosabb anyagi jogi feltétel, hogy a személy eltűnésétől öt év úgy teljen el, hogy semmilyen életben létre utaló adat ne merüljön fel.

Kizárólag eltűnt személyt lehet holtnak nyilvánítani, ha a rendelkezésre álló adatok által fennállnak ezek a feltételek, a bíróság kérelemre az eltűntet holtnak nyilvánítja.

A vélelem alapján, amely az érintett személy halálát állítja fel, őt az ellenkező bizonyításáig halottnak kell tekinteni.

A kérelmet az eltűnt személy közeli hozzátartozója, az ügyész, a gyámhatóság, valamint az kérheti, akinek jogi érdekét érinti az eltűnt holtnak nyilvánítása.

A halál időpontját a bíróság a körülmények mérlegelésével állapítja meg. Ha ezen körülmények a mérlegelést illetően nem vezetnek eredményre, az eltűnést követő hónap tizenötödik napját kell a halál időpontjának tekinteni.

A bíróság a kiállított határozatot akkor módosíthatja, ha a később bebizonyosodik, hogy a személy a holtnak nyilvánított határozatban meghatározott időpontnál korábban vagy később tűnt el. Ezek alapján módosulnak a jogkövetkezmények is.

A holtnak nyilvánító határozatot annak következtében helyezi a bíróság hatályon kívül, illetve a jogkövetkezmények annak következtében lesznek semmisnek, ha a kiderül, hogy a holtnak nyilvánított személy az időpontnál később tűnt el, és emiatt a holtnak nyilvánítás feltételei sem állnak fenn.

A holtnak nyilvánító határozat módosítását, emellett a hatályon kívül helyezést egyaránt azok kérhetik, akik a holttá nyilvánítást is.

Amennyiben a holtnak nyilvánított előkerült, a határozatot hatálytalanítani kell, illetve az ezáltal megállapított jogkövetkezményeket semmisnek tekinteni. A semmiség köréből egy kivétel van: ha a holtnak nyilvánított személy házastársa jóhiszeműen újabb házasságot kötött, újabb házasságát nem érinti.

A tartozások elévülését a régi Polgári Törvénykönyv a jelenleg hatályoshoz képest eltérően szabályozta.

A 2014. március 15-e előtt létrejött tartozások esetében, a régi szabályok érvényesülnek és a felszólító levél megszakítja az elévülési időt. Abban az esetben, ha a tartozás 2014. március 15-e után keletkezett a felszólító levél nem szakítja meg az elévülési időt, az a továbbiakban változatlanul megy tovább.

Tehát a hatályos szabályok alapján bizonyos eseteket leszámítva 5 év után ezek a tartozások elévülnek. Kivételt képeznek a munkajogi igények, amik 3 év után elévülnek, illetve a tulajdoni igény, ami nem évül el, de a törvény egyéb kivételeket is meghatároz.

Az elévülést bírósági tárgyalás alkalmával nem lehet hivatalból figyelembe venni. Kizárólag akkor veszik figyelembe, amennyiben a kötelezett fél hivatkozik rá. Abban az esetben, ha ez nem történik meg, a követelés az elévülés ellenére behajtható.

A végrehajtási jog elévülését bármely végrehajtási cselekmény foganatosítása megszakítja.