Végrehajtási eljárás

Végrehajtási eljárás

A végrehajtás szakaszai tekintetében első helyen áll a végrehajtás elrendelése. Ekkor kibocsájtják a végrehajtó okiratot és a bíróság dönt arról, hogy van-e helye a végrehajtásnak, életbe léphet-e az állami kényszer.

A következő szakasz a végrehajtás foganatosítása. Amennyiben pénzkövetelést érvényesítenek végrehajtással – az adós pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt vagyonát, munkabérét, egyéb járandóságát, majd ingóságait, végül ingatlanát vonják végrehajtás alá. Ezeket a vagyontárgyakat először lefoglalják, majd – ha szükséges – értékesítik.

Értékesítésre csak az ingóságok és ingatlanok tekintetében kerülhet sor. A lefoglalt vagyontárgyak értékét – a végrehajtás költségeinek levonását követően – a fennálló követelés erejéig a jogosult részére fizetik meg.

A végrehajtás foganatosításának szakaszában a legtöbb feladata a bírósági végrehajtóknak van.

Végrehajtási eljárás

A holtnak nyilvánítás

A holtnak nyilvánítás szabályaira, anyagi jogi feltételeire a Ptk. tér ki. A holtnak nyilvánítás tulajdonképpen egy megdönthető vélelem, amely a halál bekövetkeztétől áll be.

A holtnak nyilvánítás jogintézménye a túlzottan hosszú ideig fennálló bizonytalan állapot megszűnését segíti elő, annak minél előbbi rendezése érdekében.

Elsősorban a legfontosabb anyagi jogi feltétel, hogy a személy eltűnésétől öt év úgy teljen el, hogy semmilyen életben létre utaló adat ne merüljön fel.

Kizárólag eltűnt személyt lehet holtnak nyilvánítani, ha a rendelkezésre álló adatok által fennállnak ezek a feltételek, a bíróság kérelemre az eltűntet holtnak nyilvánítja.

A vélelem alapján, amely az érintett személy halálát állítja fel, őt az ellenkező bizonyításáig halottnak kell tekinteni.

A kérelmet az eltűnt személy közeli hozzátartozója, az ügyész, a gyámhatóság, valamint az kérheti, akinek jogi érdekét érinti az eltűnt holtnak nyilvánítása.

A halál időpontját a bíróság a körülmények mérlegelésével állapítja meg. Ha ezen körülmények a mérlegelést illetően nem vezetnek eredményre, az eltűnést követő hónap tizenötödik napját kell a halál időpontjának tekinteni.

A bíróság a kiállított határozatot akkor módosíthatja, ha a később bebizonyosodik, hogy a személy a holtnak nyilvánított határozatban meghatározott időpontnál korábban vagy később tűnt el. Ezek alapján módosulnak a jogkövetkezmények is.

A holtnak nyilvánító határozatot annak következtében helyezi a bíróság hatályon kívül, illetve a jogkövetkezmények annak következtében lesznek semmisnek, ha a kiderül, hogy a holtnak nyilvánított személy az időpontnál később tűnt el, és emiatt a holtnak nyilvánítás feltételei sem állnak fenn.

A holtnak nyilvánító határozat módosítását, emellett a hatályon kívül helyezést egyaránt azok kérhetik, akik a holttá nyilvánítást is.

Amennyiben a holtnak nyilvánított előkerült, a határozatot hatálytalanítani kell, illetve az ezáltal megállapított jogkövetkezményeket semmisnek tekinteni. A semmiség köréből egy kivétel van: ha a holtnak nyilvánított személy házastársa jóhiszeműen újabb házasságot kötött, újabb házasságát nem érinti.

Tartozások elévülése

Tartozások elévülése

A tartozások elévülését a régi Polgári Törvénykönyv a jelenleg hatályoshoz képest eltérően szabályozta.

A 2014. március 15-e előtt létrejött tartozások esetében, a régi szabályok érvényesülnek és a felszólító levél megszakítja az elévülési időt. Abban az esetben, ha a tartozás 2014. március 15-e után keletkezett a felszólító levél nem szakítja meg az elévülési időt, az a továbbiakban változatlanul megy tovább.

Tehát a hatályos szabályok alapján bizonyos eseteket leszámítva 5 év után ezek a tartozások elévülnek. Kivételt képeznek a munkajogi igények, amik 3 év után elévülnek, illetve a tulajdoni igény, ami nem évül el, de a törvény egyéb kivételeket is meghatároz.

Az elévülést bírósági tárgyalás alkalmával nem lehet hivatalból figyelembe venni. Kizárólag akkor veszik figyelembe, amennyiben a kötelezett fél hivatkozik rá. Abban az esetben, ha ez nem történik meg, a követelés az elévülés ellenére behajtható.

A végrehajtási jog elévülését bármely végrehajtási cselekmény foganatosítása megszakítja.

A tulajdonjog fenntartása

A tulajdonjog fenntartása

A tulajdonjog-fenntartás azt jelenti, hogy az eladó a tulajdonjogát a vételár kiegyenlítéséig fenntarthatja.

A tulajdonjog-fenntartásra vonatkozó megállapodásra vonatkozó megállapodást jellemzően magába az adásvételi szerződésbe foglalják bele, de létrejöhet attól elkülönült formában is.

A tulajdonjog-fenntartás intézménye nem más, mint egy sajátos biztosíték, amely az eladónak a vételár megfizetése iránti követelését biztosítja a vevővel szemben.

A tulajdonjog-fenntartás alkalmazása akkor merül fel, ha a vevő nem a szerződés megkötésével egyidejűleg fizeti meg a teljes vételárat.

Ez nem feltétlenül jelent részletvételt, mert a tulajdon-fenntartás alkalmazása pl. olyan esetben is lehetséges, amikor az eladó már a szerződés megkötésekor átadja a vevőnek az ingó vagyontárgyat, s a vevő ugyan egy összegben fizet, de a szerződés megkötését követően.

Az ingatlanra vonatkozó tulajdonjog-fenntartást az eladó köteles a tulajdonjog-fenntartás tényének és a vevő személyének a feltüntetésével az ingatlan-nyilvántartásba feljegyeztetni. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor két kérelmet nyújtanak be az eljáró földhivatalhoz, amely két eljárást folytat le: először a tulajdonjog fenntartásának feljegyzéséről, majd a vevő teljesítése esetén a tulajdonjogának bejegyzéséről.

A tulajdonjog fenntartás nem csak az eladót védi, a vevőnek is garanciát jelent, hogy az eladó ne adhassa el másnak az ingatlant.

Végrehajtási eljárás

A jogképesség megszűnése

A jogképesség a jogtudományban a személynek azt a képességét jelenti, hogy jogok és kötelezettségek alanya lehet.

Ez a jogképesség a halállal szűnik meg, vagyis a halál tényével megszűnik az ember jogalanyisága: jogokat és kötelezettségeket többé nem szerezhet, a halála időpontjában fennálló jogai és kötelezettségei pedig hagyatékaként, mint egész szállnak át öröklés útján a jogutódra.

Ezért a halál tényének és időpontjának megállapítása az öröklési jogviszonyok szempontjából bír kiemelkedő fontossággal.

Az egészségügyről szóló törvény szerint a halál beálltának megállapítása arra az időre tehető, amikor a légzés, a keringés és az agyműködés teljes megszűnése miatt a szervezet visszafordíthatatlan felbomlása megindul. A halál bekövetkezését az arra illetékes orvos halottvizsgálattal állapítja meg és állítja ki a halottvizsgálati bizonyítványt, amely a halál anyakönyvezésének alapjául szolgál.

A jogkövetkezmények a halál tényéhez kapcsolódnak, amelyet anyakönyvi kivonattal, a bíróság halál tényét megállapító vagy holtnak nyilvánító határozatával lehet bizonyítani.

Amennyiben a halál tényének igazolására orvosi halottvizsgálati bizonyítvány nem állítható ki, és ezért a haláleset nem anyakönyvezhető, de a halál ténye, helye és ideje egyértelműen bizonyítható, a halál tényének bírósági megállapítására kerülhet sor (pl. robbanás).

Végrehajtási eljárás

Élettársi kapcsolat

Az élettársi kapcsolat egy olyan párkapcsolati forma, amely az együttélés tényével jön létre. 

Élettársi kapcsolat megállapításának feltétele, hogy két, házasságkötés nélkül közös házastársban együtt élő személy, akik között érzelmi és gazdasági közösség áll fenn, mással pedig nem áll fenn élettársi kapcsolat vagy bejegyzett élettársi életközösség vagy élettársi kapcsolat, és nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri kapcsolatban.

A Ptk. lehetőséget ad arra, hogy az élettársak egymás közötti vagyoni viszonyaikat az együttélés idejére szerződéssel rendezzék. Ennek kötelező formai eleme, hogy közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni.
Továbbá lehetőség van arra is, hogy az élettársak az élettársi jogviszony létrejöttekor vagy annak fennállása alatt a közösen használt lakás további használatát az életközösség megszűnése esetére előzetesen szerződéssel rendezhetik.

A szerződés akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták.

Az életközösség megszűnése esetén a volt élettársától tartást követelhet az, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani, feltéve, hogy az életközösség legalább egy évig fennállt és az élettársak kapcsolatából gyermek született.