A szabadságvesztés a legáltalánosabb büntetési nem, szükségességét indokolja, hogy a legerőteljesebb visszatartó hatású büntetés.

A szabadságvesztésnek a büntetési célok elérésére való alkalmasságát biztosítja e büntetési nem törvényi szabályozásának, kiszabásának és végrehajtásának a megfelelő differenciálása.
Ez a differenciálás többek között abban nyilvánul meg, hogy a szabadságvesztés különböző tartamban, eltérő végrehajtási fokozatokban, különböző módon és végrehajtási rendben alkalmazható.

A törvény alapján a szabadságvesztés határozott tartamú vagy pedig életfogytig tart.

Az életfogytig tartó szabadságvesztés határozatlan tartamú, határozatlansági mozzanata, hogy e büntetés az elítélt élete végéig is tarthat, ennek időpontja pedig előre nem meghatározható.

A törvény három végrehajtási fokozatot különböztet meg, a fogházat, a börtönt és a fegyházat.

A három végrehajtási fokozatot indokolja, hogy az elítéltek döntő többsége is három alapvető csoportba illeszkedik: a többszörös visszaesők és a súlyos bűncselekményt elkövetők, a korábban már büntetett (többnyire visszaeső) elkövetők, és a gondatlan bűncselekmény miatt, valamint szándékos bűncselekmény miatt rövidebb tartamú szabadságvesztésre ítéltek.
Ezen kívül a háromnál több fokozat megállapítása a szabályozást bonyolulttá tenné, és az egyes fokozatok között már nem lehetne érdemi különbséget tenni.

A büntetés-végrehajtási fokozatot a bíróság az ítéletben határozza meg a törvényi feltételek és keretek alapján.

A Büntető Törvénykönyv úgy szól, hogy aki mást megöl, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az emberölés jogi tárgya a más ember életének védelméhez fűződő társadalmi érdek, passzív alanya pedig kizárólag élő természetes személy lehet. Közömbös a kora, életvitele, neme, egészségi állapota, sőt, haldokló ember sérelmére is elkövethető az emberölés.
A büntetőjog a biológiai halál (gyakorlatilag az agyhalál) bekövetkeztéig védi az embert, ezért a klinikai halál állapotában lévő személy passzív alanya lehet az emberölésnek.

Az emberölés elkövetési magatartása mind tevéssel, mind mulasztással megvalósítható; az aktív magatartás fizikai és pszichikai ráhatásban is megnyilvánulhat.
A fizikai ráhatásban megnyilvánuló aktív elkövetési magatartás megvalósítható eszközzel és eszköz nélkül is.
Passzív magatartással akkor valósul meg, ha az elkövetőt nem büntetőjogszabály kötelezte olyan aktív tevékenység kifejtésére, amelynek megtételére az elkövetőnek reális lehetősége volt, és amely megakadályozta volna a halálos eredmény bekövetkeztét.

A speciális jogi kötelezettség alapulhat családjogi, polgári jogi vagy munkajogi szabályon.

Az emberölés eredmény-bűncselekmény, megvalósulásához szükségszerűen fenn kell állnia az élet kioltására alkalmas elkövetési magatartás és a halál, mint eredmény közötti ok-okozati összefüggésnek. Az okozati kapcsolat hiánya kizárja a büntetőjogi felelősségre vonást.
A szándékos emberölés mulasztással való megvalósításakor is fenn kell állnia az okozati összefüggésnek.

A törvény büntetni rendeli az előkészületet is. Kísérleti szakban a felhívó már felbujtásért felel, ha az elkövetőben kialakult az ölési szándék, akkor pszichikai bűnsegélyért. Alanya tettesként bárki lehet, a tettesi cselekmény lehet közvetlen, illetve közvetett.

Az emberölés enyhébb esetei az emberölés előkészülete, a gondatlan emberölés, az erős felindulásból elkövetett emberölés és az újszülött megölése.

A bűncselekmény védett jogi tárgya a nem életi szabadsága, mely egyaránt nőket és férfiakat is érint. Az elkövető nemtől függetlenül bárki lehet.

Az elkövetési magatartást a szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére való kényszerítése valósítja meg.

Szexuális cselekmény a közösülés, minden, ami súlyosan szeméremsértő, amely a nemi vágy felkeltésére alkalmas.

A kényszerítés az ellenállás leküzdésére szolgál, ez tipikusan erőszak / fenyegetés alkalmazásával történik.
Az erőszak nem lehet akaratot bénító, a fenyegetés pedig nem lehet közvetlen és nem irányulhat az élet / testi épség ellen, mert az már szexuális erőszaknak minősül.
A fenyegetés tehát olyan súlyos hátrányt foglal magába, amely alkalmas a félelem keltésére ( a bírói gyakorlatban ez például a feljelentés kilátásba helyezése ).

Minősített esetnek tekintendő, ha a cselekmény 18. életévét be nem töltött személy sérelmére követik el vagy ha hozzátartozó illetve hatalmi, befolyási viszonnyal visszaélve követik el ( például edző-tanuló, főnök-beosztott ).

A Btk. alapján a foglalkozás gyakorlásától azt lehet eltiltani, aki a bűncselekményt szakképzettséget igénylő foglalkozása szabályainak megszegésével, vagy foglalkozásának felhasználásával, szándékosan követi el.

Jól látható, hogy az első fordulat esetében maga a szakképzettség a feltétel, és a büntetés alapjául szolgáló bűncselekmény akár szándékosan, akár gondatlanul elkövethető (ilyen pl. ha a körzeti gyermekorvos elmulasztja a kezelésére bízott gyermeket kórházba szállíttatni, és ezért a gyermek meghal).

Az első fordulatot a Btk. ki is bővíti, ugyanis rögzíti: a foglalkozástól eltiltás azzal szemben is alkalmazható, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tevékenységet nem a foglalkozásaként gyakorolta, de rendelkezik annak a foglalkozásnak a gyakorlásához szükséges szakképesítéssel, amely szabályainak megszegésével a bűncselekményt elkövette.

Ezzel szemben a második fordulat esetében nem feltétel a szakképzettség, a foglalkozás felhasználása azonban igen, és a büntetés alapjául szolgáló bűncselekmény kizárólag szándékosan követhető el (ilyen pl. ha a kereskedő a vásárlókat üzletszerűen, hamis számolással megkárosítja).

A nemi bűncselekmények körében a 18 éven aluliak fokozott védelmét szolgálja az az előírás, miszerint eltiltható az elkövető minden olyan foglalkozástól (így pl. gondozástól, neveléstől), amely intézményes formában lehetővé tette, elősegítette adott nemi élet szabadsága vagy nemi erkölcs elleni bűncselekmény elkövetését
Az eltiltás 1-10 évig terjedő vagy végleges hatályú lehet; határozott ideig tartó eltiltás esetén a szakképzettséget igénylő foglalkozás újbóli gyakorlása attól tehető függővé, hogy az eltiltott a szükséges jártasságot az eltiltás után meghatározott módon igazolta-e.
Emellett a végleges hatályú eltiltás alól a bíróság az eltiltottat mentesítheti, ha az eltiltás óta 10 év eltelt és az eltiltott a foglalkozás gyakorlására alkalmas, illetőleg arra érdemes (ez alól kivétel, ha a bűncselekményt bűnszervezetben követte el).

A jogellenes cselekmények elhárítására az állami szervek jogosultak és kötelesek.

Minden olyan esetben, amikor az állami szervek e kötelezettségüknek nem tesznek eleget, a megtámadott részére biztosítani kell a védekezés jogát. A jogos védelemmel a törvény ennek a védekezésnek a jogát biztosítja. A jogszerűen védekező ezért valójában nemcsak a saját, hanem a társadalom érdekében is cselekszik. 

A törvény kifejezetten megengedi a saját vagy más személye vagy javai ellen irányuló, esetleges jövőbeli támadás megelőzését szolgáló védelmi cselekményeket.

Jelenleg törvényes lehetőség van védőberendezések, megelőző védelmi eszközök alkalmazására. A megelőző védelmi eszközzel szemben támasztott követelmény, hogy az nem lehet az élet kioltására alkalmas, csak a jogtalan támadó szenvedhet sérelmet, és a védekezőnek a sérelem elkerülése érdekében mindent meg kell tennie, ami az adott helyzetben elvárható.

A megelőző jogos védelem akkor zárja ki a büntetendőséget, ha olyan jogtalan támadás megelőzésére irányul, amely a jövőben a védekező vagy más személye vagy javai ellen irányulhat.

A megelőző jogos védelem során azonban maga a védekező is kockázatot vállal. Nem zárható ki ugyanis az, hogy a jogtalan támadás végül nem következik be, ám az annak eshetőségére történő védekező felkészülés mégis büntetőjogilag tilalmazott eredményre vezet.

Jogtalan támadás hiányában a megelőző jogos védelem e kockázatát a védekezőnek kell viselnie. Ezért a törvény a megelőző védekezés büntetlenségét kizárólag jogtalan támadás tényleges bekövetkezése esetére szorítja.

Bár az élethez való jog jelentőségénél fogva kitüntetett helyet foglal el az alapvető jogok rendszerében, az államok nem tekintik abszolút, vagyis korlátozhatatlan alapjognak.

A nemzetközi egyezmények és az alkotmányok általában csak az élet önkényes elvételét tiltják. Ez azt jelenti, hogy bizonyos, előre lefektetett, kivételes körülmények fennállása esetén az emberi élet kioltása nem tekinthető jogellenesnek. Ilyen eset lehet az, amikor az élet elvételére személyek jogtalan erőszaktól való megóvása vagy bűncselekményt elkövetett személy szökésének megakadályozása végett kerül sor.

A halálhoz vezető erőszak alkalmazását azonban minden esetben rendkívül szigorú szükségességi és arányossági vizsgálat alá kell vetni. Az európai emberi jogi mérce fényében ugyanis csak akkor minősülhet megengedhetőnek az élet elvétele, ha az Emberi jogok európai egyezményében meghatározott célok védelmében történik, és olyan erőszak alkalmazásának eredménye, amely nem lépte túl az elengedhetetlenül szükséges mértéket.

Az európai alapjogi jogfejlődés ma ott tart, hogy a halált okozó erőszakos fellépés alapvetően csak akkor minősülhet elengedhetetlenül szükségesnek, ha az más ember életét, testi épségét közvetlenül fenyegető veszély elhárítása érdekében történik.