A közérdekű munka a közösség javára, díjazás nélkül végzett, munkaviszonynak nem minősülő munka; amely, mint büntetés a célját csakis akkor képes elérni, ha az elítélt érzi munkája társadalomra hasznos voltát, és annak jóvátételi jellegét.

A Btk. a közérdekű munkával kapcsolatban kimondja, hogy tartamát órákban kell meghatározni, amely 48-312 óra lehet, illetve, hogy a közérdekű munkát az elítélt főszabály szerint hetente legalább 1 napon – a heti pihenőnapon vagy a szabadidejében –, díjazás nélkül végzi. A napi munkaidő 4-12 óra, a heti munkaidő pedig 4-48 óra lehet azzal, hogy a közérdekű munkát az első munkahely kijelölésétől számított 2 éven belül végre kell hajtani.

A közérdekű munka jellegéről a bíróság rendelkezik ítéletében, figyelemmel arra, hogy az elkövető csakis olyan munka végzésére kötelezhető, amelyet egészségi állapota és képzettsége szerint előreláthatóan képes elvégezni. A büntetés végrehajtásáról, így különösen a munkavégzés konkrét helyének kijelöléséről, valamint a munkavégzés teljesítésének ellenőrzéséről a pártfogó felügyelői szolgálat gondoskodik.

A fentebb elmondottak alapján megemlíthető, hogy a kijelölt munkahellyel a közérdekű munka tartamára nem létesül munkaviszony, az elítélt a munkát büntetés-végrehajtási jogviszony keretében végzi. Mindezek mellett a Btk. arról is rendelkezik, hogy ha az elítélt a számára meghatározott munkát önhibájából nem végzi el, a közérdekű munkát vagy annak hátralevő részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni (amely ebből adódóan akár 3 hónapnál rövidebb is lehet, illetve amelyet fogházban kell végrehajtani).

Amennyiben pedig az elítéltet a közérdekű munkára ítélés után elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, és a közérdekű munka büntetést még nem hajtották végre, a közérdekű munkát vagy annak hátralévő részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni úgy, hogy 4 óra közérdekű munkának 1 napi szabadságvesztés felel meg (az átváltoztatás után fennmaradó közérdekű munkának 1 napi szabadságvesztés felel meg)

Végezetül előfordulhat olyan eset is, hogy a munkavégzés során a kijelölt munkahely megszűnik, vagy ott a munkavégzés lehetetlenné válik, amely esetekben a pártfogó felügyelői szolgálat (hivatalból vagy kérelemre) új munkahelyet jelöl ki.

Nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában követi el, amely képtelenné teszi cselekménye következményeinek a felismerésére, vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen.

Ezen cselekmények elkövetésénél az illető nem rendelkezik beszámítási képességgel.

A törvényben leírt elmeműködési zavarok alatt kell érteni: a skizofrénia, a paranoia, a mániás depresszió, a bénulásos elmezavar, a gyengeelméjűség, a szellemi leépülés, a tudatzavar és a személyiségzavar meglétét.

Annak megállapítása, hogy a vádlott az adott cselekmény elkövetésekor szenvedett-e az elmeműködés kóros állapotában, az igazságügyi szakértő feladata. Amennyiben a szakértő megállapítja az elmeműködési zavart, abban az esetben a bíróság mérlegelés alapján dönt, hogy az mennyiben zárta ki vagy bizonyos esetben korlátozta az elkövetőt abban, hogy cselekményének következményeit felismerje.

Idézni azt a személyt kell, akinek kötelező a megjelenése a hatóság előtt. Ez egyfajta felhívás, hogy az idézésben megjelölt személy meghatározott időpontban és helyen, meghatározott minőségben megjelenjen.

Az idézéssel szembeni mulasztás olyan szankciókat von maga után, mint az elővezetés vagy rendbírság kiszabása. Az idézett személy köteles a megadott helyen és időben megjelenni. Ha nem tud megjelenni, köteles magát alapos indokkal haladéktalanul kimenteni.

Meghallgatásra alkalmas állapotban kell megjelennie, engedély nélkül nem távozhat.

Az idézés és az értesítés közötti jogi értelemben vett különbség a következő: a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság azt idézi, akinek jelenléte az eljárási cselekménynél kötelező, és azt értesíti, akinek a jelenléte nem kötelező, de azt a törvény lehetővé teszi.

Az idézés és az értesítés kézbesítés útján, kizárólag hangkapcsolatot biztosító elektronikus úton, vagy a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság előtti megjelenés alkalmával szóban történik.

A megrongálás a dolog állagának olyan károsítását jelenti, amelynek folytán annak értéke az eredeti állapothoz képest csökken.

Ennél a fordulatnál nem feltétlenül szükséges, hogy a károsítás a vagyontárgy használhatóságára kihasson, azt kizárja, hanem az is elegendő, ha a fizikai behatás a dolog esztétikai megjelenését és ezáltal az értékét csökkenti (pl. gépkocsi fényezésének megsértése, épület falának festékkel történő elcsúfítása).

Befejezetté az eredmény – a kár – bekövetkezésével válik. Az elkövetési magatartás végrehajtása – kár hiányában – a rongálás kísérletének megállapítására alkalmas. A kár a vagyonban okozott értékcsökkenés.

A dolog megrongálása esetén a kár a dolog eredeti állagának helyreállításával kapcsolatban felmerült költséggel azonos. Ez a költség magában foglalja az általános forgalmi adót. A megrongált dolog tulajdonosának ugyanis a javítás ellenszolgáltatásaként az általános forgalmi adót is meg kell fizetnie, ennek folytán az erre jutó összeg valóságos értékcsökkenés a vagyonában.

A rongálás jogi minősítését az okozott kár nagysága, az elkövetés tárgyának fokozott védettsége, valamint a végrehajtás módjának, eszközének veszélyessége határozza meg.

Szabálysértést valósít meg a szándékos rongálás, ha az okozott kár az ötvenezer forintot nem haladja meg.
A Btk. értelmében egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő a rongálás, ha az kisebb (ötvenezer-egy és ötszázezer forint közötti) kárt okoz, vagy a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó rongálást falfirka elhelyezésével vagy bűnszövetségben követik el.

A nemzetközi bűncselekmény szervezett, jellemzően állami közreműködéssel megvalósuló erőszakos cselekmény, az elkövető egyéni büntetőjogi felelőssége az államfelelősségtől függetlenül fennáll.

A nemzetközi bűncselekmények tényállási elemeit a nemzetközi jog állapítja meg, így azok akkor is ennek megfelelően üldözendők, ha a belső jogban az adott cselekményt az állam nem minősíti bűncselekménynek.

A nemzetközi büntetőjog gyökerei egészen a 15. századig vezethetőek vissza, amikor a középkorban szokásjogi szabállyá vált az egyetemes joghatóság gyakorlása a kalózokkal való sikeres fellépés érdekében. Fontos azonban, hogy ekkor a bírák még nem nemzetközi jogi szabályok szerint jártak el, hanem ,,az emberi és isteni törvények elleni bűncselekmények” vonatkozásában ítélkeztek.

Jelenleg nemzetközi bűncselekménynek a következő cselekmények minősülnek: háborús bűncselekmények, emberiesség elleni bűncselekmények, népirtás, valamint az agresszió.

Érdekes azonban, hogy napjainkban az egyre nagyobb fenyegetettséget jelentő terrorizmus bűntette nem tartozik a nemzetközi bűncselekmények sorába. A magyarázat az, hogy a különböző szabályozásokban, nemzeti definíciók között jelentős eltérések vannak, és nincs olyan általánosan elfogadott nemzetközi megállapodás, amelyből ez a meghatározás levezethető lenne, így a terrorizmus a transznacionális bűncselekmények közé sorolható.

Az elkövetési magatartás a rábírás, azaz a tettesi bűncselekményre irányuló akaratelhatározás kiváltására irányuló szándékos rábíró nyilatkozat.

A rábírás számtalan formában megnyilvánulhat, így az lehet: óhaj, kívánság, helybenhagyás, rábeszélés, unszolás, csábítás, tanácsadás, ajándékozás, kérelem, felbérlés, fenyegetés, erőszak stb.

Döntő motívuma az, hogy a tettes elhatározta a bűncselekmény elkövetését. A rábírás okozata pedig az, hogy a tettes legalább megkísérli az alapcselekmény végrehajtását. Tehát ebből következik, hogy a felbujtás időben a tettesi alapcselekmény előtti.

Jelentősége a hatásában van, amelytől a tettesben nem csupán felébred, hanem elhatározottá is válik a bűncselekmény elkövetésének szándéka.
A szándékosság arra utal, hogy a felbujtó tudata átfogja, hogy a saját akaratából fakadó rábíró tevékenysége abban, akihez fordul, a tettesi cselekmény elkövetésére elhatározást vált, vagy válthat ki, és ez az elhatározás a felbujtó által kívánt bűntett véghezviteléhez is vezet.

Az a személy, aki azért bír rá más személyt bűncselekmény elkövetésére, hogy az illető ellen büntetőeljárás induljon, de a véghezvitel befejezését eleve megakadályozni törekszik, felbujtás miatt nem felel.

Az olyan általános kijelentés, hogy ,,bűnözzél valamit”, nem valósít meg felbujtást. A bírói gyakorlaton alapuló példák alapján egy konkrét bűncselekmény elkövetésére buzdító internetes bejegyzés (komment) nem értelmezhető felbujtásként, mert nem meghatározott személy felé irányul, hanem bármely olvasóhoz, válogatás nélkül eljut.